Bach szerette a bort. (Mondjuk a sört is.) Márai szerette Bachot és a bort. Én szeretem Márait, Bachot és a bort. Meg a május, meg a biciklizést, ja és persze a Badacsonyt is.
Hogy hogy jön ez össze? A múltkor megtartottam a szezon első - relatíve - nagyobb biciklizését. Ez már önmagában ünnep. Beleborzong az ember, ha belegondol, hogy szeptemberig mennyit kerekezhet. :) A nap végén pedig a kezembe akadt egy Laposa Friss rizling (rajnai és olasz házasítása) a 2011-es évből. Rajta egy Márai-idézettel. Ráadásul a Laposa a Badacsony nedűje, amelyhez szép emlékek kötnek, többek között biciklisek és, hiszen minden évben legalább egy délután (vagy egy éjszaka) erejéig megállok ott is rendes biciklitúrámat megszakítva azért, hogy hörpintsek egy rizlinget vagy szürkebarátot. Ráadásul Márai a kedvenc íróm. Mindezek után nem volt kérdés, hogy megkóstolom ezt a két randevúzó rizling gyermekét. Finom, kicsit fűszeres, nyári. Azt írja a címke, hogy nem sértődik meg, ha fröccsnek használják. Én mégis tisztán ittam. Pontosabban Bach mester muzsikájával fűszerezve, akit a szobámban amúgy is gyakran vegyítek Máraival.
Szóljon a Brandenburgi-versenyek egyik darabja. A zenekari ciklus megrendelésre készült Christian Ludwig brandenburgi őrgróf számára. És lám-lám, milyen csodát alkotott a mester "óradíjban"!
