Ahogyan az ember nem ölt minden este fekete öltönyt, úgy nem eszi minden nap szakácsolimpikonok friss főztjét, és nem iszik hozzá dűlőszelektál ermitage borokat.
Mivel szerettem volna valami meleget enni, időm meg kevés volt, az alábbiak szerint jártam el: egy fej durvára vágott vöröshagymát kevés étolajon megfuttattam, beletettem kockára vágott csirkemell-filét, majd hozzáöntöttem egy üveg konzerv natúr lecsót. Egy adag rizzsel tálaltam magamnak. És hogy miért írom ezt egy borblogra? Persze, hogy azért, mert felnyitottam hozzá egy viszonylag olcsónak mondható Teleki rosé cuveét, méghozzá 2011-ből. A pincészet nedűit a nálam sokkal inkább hozzáértők is jó ár-értékarányú italnak tartják. Ehhez a májusi estémhez mindenesetre valóban jól passzolt.
Ha pedig csirkemell, a zene is legyen csirkés, vagyis inkább csibés! Muszorgszkij egyik ismert művéből, az Egy kiállítás képeiből hallgassuk a Kiscsibék táncát! A szerző 1874-ben Viktor Hartmann egy kiállításának hatására írta zongoraciklusát. Az Internezzo után 0:46-nál kezdenek el táncolni a kiscsibék. Szinte látni, ahogy ropják!
